A klímavédelem sikeressége az egyén szintjén dől el!

Amikor a civil faültetések, erdőtelepítések egy kicsit felkapottabb témává váltak, a nagypolitika is aktivizálta magát. Uniós és regionális szinten is hatalmas erdősítési tervek születtek, és ha ezek megvalósulnának, már érzékelhető változást érhetnének el – véli Csikász Gábor, építőmérnök, aki a szervezet alapítása óta támogatója a MyForestnek. Sorozatunk eddigi részeiben két céges támogatónkat mutattuk be, ezúttal a közösség egyik fontos civil tagjával beszélgettünk.

Az egyik legaktívabb civil segítője vagy a MyForestnek, sokat tettél azért, hogy az eddigi erdőtelepítések megvalósuljanak. Szeretnénk, pontosabb képet kapni a közösség tagjairól, ebben az esetben így, most rajtad keresztül. Kérlek, mesélj egy kicsit, mutasd be magad!

Cs.G.: Én egy 46 éves építőmérnök vagyok, magasépítés statikával foglalkozom elsősorban. Budapesten van a munkahelyem, de egyébként Nagykovácsiban élek a feleségemmel, illetve van egy középiskolás nagylányom és egy négyéves kisfiam. A hobbim és a kedvenc időtöltésem a futás, elsősorban hosszútávfutással töltöm a szabadidőmet, ez a kedvenc kikapcsolódásom. Ezen kívül meg a természet az, ami nagyon vonz. Falun, erdő mellett nőttem fel, valószínűleg ez a kötődés meg innen van.

A hétköznapi életedet is környezettudatosság jellemzi?

Biztos vannak nálam komplexebb környezettudatossággal élő emberek. Nem vagyok zero waste felhasználó, de természetesen tudok ezekről a dolgokról, figyelek rá, az ilyen típusú híreket, információkat mindig nagy érdeklődéssel olvasom. Mondjuk úgy, hogy amit a lehetőségeink megengednek, azt azért mi így, családilag, igyekszünk megtenni. Van például napelemünk, eléggé régóta feltetettük a tetőre. Nagyon gondosan, szétválogatva gyűjtjük a hulladékot. Még igazából mód sem volt rá itt, a településen, mi már akkor így gyűjtöttük és elvittük máshová, ahol már akkor tudták ezt ilyen formán fogadni. Komposztálunk, amit csak lehet. Nem vagyunk éppen vegánok sem, de azért erős bennünk családilag a késztetés, hogy minél kevesebb húst fogyasszunk.

Honnan jön ez nektek, hogy ti a szűk családban, így éltek? Azért, ez annyira nem átlagos..

Cs.G.: Én is azt gondolom, hogy nem ez az átlag, sajnos, de azért az utóbbi időben elég nagy változás van ezen a téren, úgy érzékelem. Legalábbis a környezetemben tapasztalok változásokat és ezért én bizakodó vagyok.

Nyilván az lenne az ideális, ha az emberek az ilyesfajta életformára minél nagyobb számban vevők lennének és megértenék az egyéni felelősségüket. Általában az a legnagyobb probléma, hogy az emberek úgy érzik, hogy ők egyénileg nem sokat tehetnek, vagy hogy az semmit nem számít, semmit nem jelent. Sajnos nehezen értjük meg annak a jelentőségét, hogy minden az egyénnél kezdődik, tehát lehet mutogatni bárkire, lehet hibáztatni a politikusokat és a döntéshozókat, de ez az egész az egyén szintjén dől el. Ha valaki ezt belátja, akkor már könnyen rálép erre az útra, hogy jobban figyeljen, környezettudatosabban éljen.

Mennyire vagy – mondjuk így – agresszív ezen a területen? Abban az értelemben gondolom, hogy a bővebb családod tagjainak, a barátaidnak elmondod, mit gondolsz erről? Rájuk szólsz például?

Cs.G.: Nem szeretem az ilyesfajta hozzáállást. Tudom, hogy így lassabb a folyamat, de ezt mindenkinek magának kell belátnia, én nem is szeretnék senkit sem győzködni. Nyilván, hogyha valami ilyen témáról van szó, akkor érvelek, illetve elmondom a gondolataimat. De, biztos, hogy nem fogok ezért késhegyre menő vitákat folytatni, mert nem ilyen a habitusom.

A MyForesthez már az „ősidőkben” csatlakoztál, már az első ültetésen részt vettél támogatóként is és önkéntesként is. Ez, hogy jött?

Cs.G.: Tavalyelőtt nyáron gombamód szaporodni kezdtek itthon is a faültetésekkel kapcsolatos kezdeményezések, mint például a 10 millió fa, vagy a 60 ezer fa    Békéscsabán, de még sorolhatnám. Ezeket követni kezdtem, felfigyeltem rájuk. Egyszerűen az én szívemhez legközelebb ez a MyForestes ötlet állt, ez volt a legszimpatikusabb, azért, mert ez tükrözte leginkább az én elképzeléseimet.

Szinte a MyForest születése óta látod a szervezet munkáját, figyelemmel kíséred, részt is veszel benne. Kérlek, mesélj egy kicsit arról, hogy mit gondolsz az elmúlt 2 évről!

Cs.G.: Azt hiszem, a MyForest részéről is, de az összes ilyen kezdeményezés részéről jó gondolat volt, hogy közösségépítésben gondolkodott, hiszen a klímavédelemmel, a fásítással kapcsolatos üzeneteiket ezek a szervezetek így tudják a leghatékonyabban, a legtöbb emberhez eljuttatni. Ez tehát egy teljesen reális kiindulópont. Emellett az egész szervezeti felépítést, illetve az egész folyamatot, amit a MyForest alapítói kigondoltak, azt én reálisnak láttam. Eleinte, nyilván még elég keveset tudtam az egész történetről, de aztán egyre több információt és tapasztalatot szereztem, az ültetések helyszínén szerzett élmények alapján is. Az egész felállás, ahogyan ez működött, az nekem kezdetektől szimpatikus volt. Az például, hogy az erdőtelepítéseken tevőlegesen is részt lehet venni, ha az ember, akar, ha pedig annyira nem akar, akkor pedig tud adományozni, nagyon könnyedén.

De az is biztos, hogy egy dolog olvasni arról, hogy mekkora a baj, hogy tenni kellene valamit, mert akkor, jaj, de jó és lelkes vagyok, és egészen más dolog az, amikor például kinn vagy egy erdő telepítésének helyszínén és akkor kezedbe kell venned a kapát, az ásót, vagy más eszközöket. Ez már egy teljesen másik történet. Ráadásul, az maga, amíg odáig eljut az ember, hogy odamenjen és azt a bizonyos eszközt megfogja, az már maga egy nagyon hosszú út. Lassan megérlelődik az elhatározás, tudatosul, hogy mindez prioritást élvez, és akkor, minden hétköznapi elfoglaltság ellenére, az ember egyszer csak megjelenik egy ültetésen, valahol az országban.

Egyáltalán nem egyszerű, mert ez az egész nem annyira látványos, legalábbis nem azonnali. Az erdőtelepítés egy türelmet igénylő és hosszan tartó, véget nem érő meló. Extrém nehézségek adódhatnak, pocokinvázió, szárazság, egyebek. Azért ez sokszor kőkemény munkát jelent, főleg úgy, hogy – rendben, szakemberek útmutatásával, – de azért mégiscsak civilek, amatőrök dolgoznak együtt.

Egy világjárvány közepén járunk, most minden figyelem erre irányul. Hogy látod, nem lehet, hogy újra elfeledkezünk az egyre inkább fenyegető klímakatasztrófáról?

Cs.G.: Nagyon nehéz ezt megítélni, de ez, szerintem, csak részben van így. Nyilván a figyelem most elterelődött, hiszen most mindenki a járványra figyel, ezt a saját bőrén érzi, minden egyes nap.

Más kérdés, hogy szerintem ugyanúgy mindenki a bőrén érzi mindennap a klímaváltozás hatásait is. Azt gondolom, hogy most már azok is gyakran látnak megmagyarázhatatlan dolgokat, amit korábban még soha az életben nem tapasztaltak, akik a globális felmelegedéssel kapcsolatban nagyon szkeptikusak. Szerintem, még ők is elgondolkodnak azon, hogy valami nem stimmel, hogy itt nagyon komolyan belenyúlt az emberiség az egész rendszerbe, és hogy mi, mindannyian felelősek vagyunk ezért. Az már más kérdés, hogy ha valaki mindezt végiggondolja, akkor tesz-e valamit, vagy sem. Ebben kell segítség, azon kell gondolkodni, hogyan lehet megmozgatni az embereket, illetve hogyan lehet megmozgatni a politikusokat.

Nagyon jó példa lehet erre a faültetés, az erdősítés. Ahogyan egy kicsit felkapottabb lett ez a téma, a nagypolitika is sokkal jobban felfigyelt rá. Világszinten is és magyar szinten is elég komoly erdősítéseket ígértek meg. Csak az a baj, hogy ezeket azért elég nehéz lekövetni, legalábbis, nekem biztosan nincsenek olyan forrásaim, hogy mondjuk a beígért hatalmas erdőtelepítések belátható időtávon belül, hogyan valósulnak meg. Amiket például itthon ígért a kormányzat, azért azok nagyon komoly tervek, ami, ha megvalósulna, akkor az már egy szemmel jól látható, komoly tétel lenne. Nagyon bízom benne , hogy mindez nem csak fellángolás volt, már csak azért sem, mert mindezek borzasztóan fontos lépések lennének.

Összességében, tehát azt gondolom, hogy azért a politikát is egyre inkább átitatja majd a környezettudatosság, úgy értem, döntések szintjén is, és át is kell, hogy itassa. Például nagyon sok olyan EU-s forrás van már, aminek az alapfeltétele, hogy a támogatandó projekt megfeleljen klímavédelmi szempontoknak is. A közlekedés-fejlesztés is ilyen, környezettudatos irányba halad, hiszen kénytelen is ebbe az irányba haladni. Tehát, a COVID az egyének figyelmét el tudta terelni, mert most mindenki azzal foglalkozik, ami égető az életében. De, talán a megindult változások nem fognak megtorpanni, nem torpanhatnak meg.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Create your website with WordPress.com
Kezdjük el
%d blogger ezt szereti: